Gondold újra a gyülekezetbe járás értékességét

Mindenekelőtt hadd tegyek fel egy kérdést. Mit jelent a számodra a gyülekezet, a „gyüli”? Csak gondolkodj el rajta és adj magadnak őszinte választ. Mit jelent? Mennyire fontos a számodra, hogy elmehetsz egy olyan helyre, amit „gyülekezetnek” nevezel? Volt idő, amikor a számomra azt jelentette, hogy megyek, oda ahová a szüleim mennek, mert ha ők mennek, akkor nekem is mennem kell. Érted? Egy megszokás volt, egy vallásos cselekedet, egy kötelező program és nem azért volt kötelező, mert a szüleim kényszerítettek rá, hanem azért volt kötelező, mert az irántuk érzett tiszteletből éreztem kényszert rá és így vált kötelezővé a számomra. Nem minden esetben volt ez így, voltak alkalmak, amikor nagyon jó volt es jól éreztem magam, nem kényszerként éltem meg a gyülekezetet, de nagyjából a tiszteletteljesen kötelező jellemezte a hozzáállásomat a gyülekezethez.

Ez egy teljesen téves hozzáállás! Ne azért gyere gyülekezetbe, mert megszoktad, mert ez a szerda délutáni (a Krisztus Szeretete Egyház esetében, Székelyudvarhelyen) program. Ne azért gyere, mert ott találkozol a barátoddal, barátnőddel, akivel a hét más napjain nem találkozol. Ne azért gyere, mert ha nem jönnél, úgy gondolod, hogy megszólna a pásztorod, ne azért gyere mert…

Gyere azért gyülekezetbe, mert szereted az Urat, rajongsz az Úrért, gyere azért, mert ég a szíved a vágytól, hogy dicsérd az Urat, az Atyádat, aki minden nap átölel és felemel téged, aki meggyógyított, aki felkarolt, aki védelmet biztosított a gyerekeidnek, vagy a szüleidnek. Gyere azért, mert hallani akarsz tőle. Gyere azért, mert Ő ezt mondta. „El ne maradjunk az egybegyülekezésekről, amiképpen szokásuk némelyeknek…” (Zsidó 10:25) Gyere azért, mert nincs semmi másod, amit adhatnál Neki köszönetképpen az életedért, csak a szíved, az időd és a helyes hozzáállásod.

Mi történne akkor, ha megszűnne a gyülekezet és már nem lenne ahová elmennünk? Mit veszítenénk ezzel? Mert nem csak heti 2-3 óra veszteség lenne, amit addig a gyülekezettel együtt az Úrral töltöttünk, hanem elveszítenénk, a hit társainkat, megszűnne egy közösség, egy család, egy test, mert ugye tudjátok, hogy minden hittel teljes, újjászületett gyülekezet, mint amilyen ez a közösség, Krisztus testének része az 1Korinthus 12:27 szerint. „Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.”

Ugyanakkor, mint azt bizonyára tudjátok a hitetek nem állandó. A hit állandóan változik. Változik annak függvényében, hogy táplálod-e a hitedet, vagy fogyókúrán tartod. A hited táplálásának egyik összetevője a testvérekkel való közösség, a testvérekkel való egybe gyülekezés. Azokkal a testvérekkel, akiknek hitén felbuzdulva a te hited is erőre kap.

Kimaradsz a „gyüliből”? Szerinted nem nagy ügy? Nos, akkor nézd meg a 3 lábú széket. Az a te hited. Törd ki az egyik lábát annak a széknek miközben rajta ülsz és nézd meg meddig tudsz ülve maradni rajta. Ezt jelenti az egybe gyülekezés. Ezt jelenti közösségben lenni a hit testvérekkel, tehát ne rohanj el a tanítás vége előtt 5 perccel, mert a tanítás vége után valaki arra vár, hogy a te hiteden felbuzdulva bátorítást nyerjen. Így tudsz hitet nyerni az igéből a pásztor által és így tudsz szolgálni te is társaid felé. Természetesen, ha el kell menned ne érezd magad kárhoztatva. Azt mondom, hogy amennyiben teheted ne engedd, hogy az a szokásoddá váljon.

Remélem sikerült egy kicsit más szemszögből is rávilágítanom a „gyülekezet” fontosságára és ezáltal talán megértést nyertél arra vonatkozóan, hogy a gyülekezet, nem csupán egy hely. Sokkal több annál!

„Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak egységben! Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Mert oda parancsolt áldást az Úr és életet örökre!” (Zsoltárok 133)